7.rész
~Zavarba ejtő kérdés~
-Dae engedj el.
-Mi lesz ha nem?-mosolygott. Ez hülye de komolyan.
-Akkor hogy mi lesz?-amúgy magam sem tudom de nem gond.
-Igen akkor!-szerencsére megcsörrent a telóm. Ennyire soha nem örültem még, de persze amikor megláttam hogy kihív akkor lefagyott a mosoly az arcomról.
-Nem veszed fel?-ült az ágyán DaeHyun.
-Ja de igen.-amúgy nem akartam.
~Haló!-szóltam bele a készülékbe.
~Szia Yoora, itt Hyunsik. Voltam ma már nálad de nem találtalak, úgy hogy most nem érsz rá?
~De igen.
~Szupi tíz perc és otthon vagyok, feljössz?-elég vidám volt a hangja.
~Igen majd találkozunk, szia.- majd leraktam a telefont.
-Figyelj most mennem kell,köszönök mindent.-kapkodtam a cuccaim.
-Nem is akarod levetni a véres cuccot?-nézett rám kérdőn.
-Majd otthon.-mosolyogtam, majd a kijárathoz indultam.-Sziasztok!-köszöntem el a srácoktól.
-Ennyi?-tartotta kezét.
-Valamit itt hagyok?-néztem a kezembe lévő cuccokra.
-Engem igen.-nevetett, majd oda jött és megölelt.-Vigyázz magadra!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Rendben te is.-majd elindultam haza felé.
Olyan furcsa nekem, de nem tudom miért.
Siettem haza hogy átvegyem a pólóm és rendbe szedjem magam.
Felsiettem a lépcsőn bementem a lakásomba, majd előkerestem egy félvállas pólót és felvettem egy rövid nacit. Vártam hogy Hyunsik jelezze hogy haza ért-e már vagy valami. De nem kaptam semmi üzenetet se semmit.
Pár perc múlva csengettek. Oda szaladtam az ajtóhoz majd kinyitottam.
-Ayo nem úgy volt hogy feljössz?-állt az ajtóba az említett személy.
-De igen de nem tudtam hogy mikor érsz haza.
-Már pontosan 12 perce rád várok.-az óráját nézegette.
-Bocsánat.-még mindig az első óra előtti dolgok kavarognak a fejembe.
-Jól van elnézem, bejöhetek vagy itt álljak egész nap?
-Gyere csak.-mentem a konyha irányába.-Kérsz inni?-kérdeztem miközben öntöttem magamnak.
-Köszi nem kérek, de szeretnék veled beszélni.-komolyra vette a szót.
-Figyelek mond.-ültem le vele szembe lévő székre.
-A reggeli sztoriról lenne szó.
-Jajj ne.-ma két rossz dolog mi jöhetne még.
-Nem én löktelek meg ezt tudd, és hoztam neked cserébe valamit.
-Tudom hogy Ilhoon volt.
-De meg kell ígérned egy dolgot!-fogta meg kézfejem.
-Jó megígérem csak mond már.-türelmetlenkedtem.
Majd átnyújtott egy dobozt, ami be volt csomagolva.
-Nyisd ki!-utasított Hyunsik.
Letéptem a csomagolást és egy vadi új telefonnal találtam szembe magam.
-Ezt nem fogadhatom el.-nyújtottam neki vissza.
-Megígérted!!
-Hogy soha nem hallgatom meg a feltételt. Nagyon köszönöm.-ugrottam a nyakába. Nem is ő volt a "hibás" és hoz nekem egy drága telefont, ez de rendes.
Szorosan öleltük egymást nagy gondomra Hyunsik keze lecsúszott és hát....Nem részletezem.
-Bocsi bocsi.-nem szóltam semmit. Befutottam a szobámba, majd a régi telómat kerestem olyan hevesen hogy a lámpámat le is vertem.
Hyunsik szaladt be a szobámba.
-Jól vagy?-nézett elég rendesen.
-Igen de a lámpám nem.-nevettem és elkezdtem szétszerelni a telefonom, közben lefeküdtem az ágyamra.
-Segíts már ezt hova tegyem.-nézegettem a memóriakártyám mert nem jöttem rá hogy hova való.
Oda feküdt mellém és szemügyre vette a telefont.-Jó kérdés.-nevetett.-Várj!-elővette a telefonját majd megnézte neki hol a helye. Ez bolond ugyanolyan telefonja van mint most már az enyém és nem tudja hova való.
-Na megvan. Tessék.-adta oda.
-Köszöntem.-bekapcsoltam. Ciki helyzet volt mert ugyan az a volt a hátterem mint a régi telómon és hát..Pont ott mutogatom neki saját magát. Gratu magamnak.
-Hát huh, jó a háttered.-nevetett felém.
Arcomat elöntötte a pír inkább a fejemet a párnák közé nyomtam.
-Hogy mennyire cuki vagy mikor zavarban vagy. Tudtad?-felemeltem a fejem és egyenesen a szemébe néztem.
-Nem.-nevettem és ösztönösen a vállába ütöttem.
-Ezt most miért kaptam?
-Csak úgy.-jelentettem ki.
-Csak úgy??-nézett rám.
-Igen csak úgy.
-Jó akkor te kapsz egy ilyet csak úgy.-majd közelebb hajolt és megpuszilta a számat.
Azt hitem ott fogok elolvadni, olyan aranyos, és a csókja...
-Yoora kérdeznem kell valamit.-ült fel az ágyamon.
-Megint?-nevettem felé, majd oda mentem hozzá és leültem a szembe lévő kanapémra.
-Igen megint.-mosolygott.-Nehéz ez nekem mert mióta neked mentem azóta érzek irántad valamit.
-Igazából én is így érzek.-néztem felé félénken, hogy mit reagál.
-Tényleg?-csillant fel szeme.
-Nem...-vágtam komor arcot.-Te bolond, nem hiszel nekem?-nevetem felé.
-De igen de meg kell róla bizonyosodnom. Akkor most erős veszek és megkérdezem. Lennél a barátnőm?
-Hm.. Nem is tudom.-húztam még egy kicsit az agyát.-Megéri nekem?-néztem felé.- Igen talán igen.
-Ez nem válasz Yoora.-húzta fel egyik szemöldökét.
-Igen leszek. Jobb már?
-Abszolút.-majd felkapott és megpörgetett a levegőbe.
 Örülök hogy Hyunsik a barátom.
De akkor ma hogy megyek el SungYeol-al? Hülye vagy Yoora hülye. Csaptam rá a homlokomra.
-Minden oké szerelmem?-nézett rám, és és ahogy nevezett.
-Igen vagy is nem, de igen.-mit beszélek én mond el neki, biztattam magamat.
-Hát jó, felugrok enni, nemsokára jövök.-nyomott egy puszit a homlokomra majd elment.
Gondoltam felhívom a legjobb barátnőm és elújságolom neki.
Tárcsáztam a számát máris.
~Haló?-szólt bele.
~Szia Jess, itt Yoora.
~Sziaaaaaaaaa, hogy vagy?
~El se fogod hinni mi történt velem.-elmeséltem neki a sztorikat. 
Neki ChangSub a kedvence mindig róla kérdez.
~És az én biasom? Mond hogy nincs csaja.
~Nincs, vagy is nem tudok róla, mindenkit sikerült valamennyire megismernem csak őt nem.
~Ha én ott lennék.-erre elnevettük mind ketten magunkat.
~Igen ezen gondolkoztam az imént, nincs kedved eljönni?
~Na ne szórakozz kislány.-nevetett a telefonba.
~J, most komolyan kérdeztem.
~Szép hogy, mikor?-izgatottan kérdezgetett.
~Írok majd este, addig is puszi.
~Aztán vigyázz Hyunsikkal.-nevetett majd letette a telefont.
Úgy bírom Jessica-t olyan bolond.