1.rész
~Beilleszkedés~
Nehezen indult a napom. Tegnap költöztem ide Szöul-ba. Magam után szeretném tudni a múltamat.
Egy kis albérletet néztem ki magamnak az interneten. Jó állapotban van a ház, majd ha keresek munkahelyet és találok jobbat akkor talán költözök, de kezdetnek nem rossz ez sem.
Be sem mutatkoztam Yoora vagyok, 17 éves. Családom egyik fele Kínából származik, apu Koreai így jöhettem Szöul-ba.
Anyám titkárnő apu cégénél, ez a cég idolokkal foglalkozik, de apa soha nem vitt magával, semmilyen találkozókra. Pedig igazából szeretem az itten zenét és kultúrát is. Most egy olyan iskolához ragaszkodtak ahol a fele idol a másik hétköznapi ember. Apa mondta hogy ez nagyon jó suli, és még a tanárok is normálisak. Mondjuk ezt kétlem.
Még két évig végezhetem itt a tanulmányom.
Már említettem hogy ez a nap nem volt könnyű számomra. Első napom az itteni suliban is, még a várost sem ismerem annyira.
Reggel kicsit később keltem mint ahogy szoktam,így sietnem kellett. A mindennapos reggeli kávémat is ki kellett hagynom, így beleöntöttem egy pohár szerűségbe. Felkaptam magamra az új ruhám, még amit kaptam anyától. Felvettem egy tornacipőt és a táskámat a vállamra vettem. Majd megfogtam a kávét is és kiléptem az ajtón.
Már majdnem bezártam mikor egy csapat fiú rohan a lépcsőn le mint az őrültek.
Az egyik ordít a másik lökdösődik. Sikeresen nekem lökött egy magas gyereket, és a tervezett reggeli kávém a ruhámon kötött ki. Nem így akartam kezdeni a napom.
Az a srác aki nekem jött bocsánatot kért. Majd még jöttek le a lépcsőn és az egyik megveregette a vállát.
-Gratu tesó, ne így csajozz.-és csak nevettek ezután.
-Fogd már be!-mondta a fiú és felém fordult.-Kérlek ne haragudj nem volt szándékos.-elővett egy papírzsepit és törölgetni kezdte a nadrágom alját.
-Hagyd csak, megyek átveszem.-majd megfogtam a kulcsom és visszamentem a házba, átöltöztem ezzel is elment pár perc.
Kimentem, a srác még mindig ott állt.
-Bocs, még egyszer, meglöktek az idióták.-vakarta tarkóját.
-Semmi baj. Enyhe kifejezés az hogy idióták.-nevettünk mind a ketten.
-Be sem mutatkoztam Hyunsik vagyok. Te bizonyára új vagy.-nyújtotta kezét.
-Igen új vagyok, Yoora vagyok.-kezet fogtunk.-Várj, te nem.....-kezdtem volna bele mondandómba de belevágott.
-De igen, híres vagyok ha erre akarsz kilyukadni.
-Rátok emlékszem, apa intézett nektek valami fellépést, küldött képet rólatok.
-Te apukád a szervezőnk?-kérdezte nagyra nyitott szemekkel.
-Igazából, majdnem mindenkié.-mosolyogtam felé.
-Áááá már érthető a hasonlóság, akkor te is a mi sulinkba fogsz járni?
-Igen, apa ide íratott, de nem kéne elindulni?
-Ja, de igen, és meghívlak egy kávéra, ami remélhetőleg nem a ruhádon köt ki.-nevetett, majd elindultunk a lépcsőn.
Rendesnek tűnik ez a Hyunsik, de a barátai eléggé furcsák.
Szerencsére közel lakunk a sulihoz, így nem kellett sokat gyalogolni.
Oda értünk az ajtóhoz kinyitotta nekem, ahogy beléptem mindenki engem bámult. Mintha nem láttak volna egy új diákot.
-Öhhm, ezek miért néznek ennyire?-suttogtam Hyunsik felé.
-Ez mindennapos, azt hiszik ha egy hétköznapi ember velünk jön be az ajtón akkor az már a csajunk. Érted?
-Akkor most... azt hiszik hogy én és te....-néztem rá olyan hülye fejjel.
-Hát mondhatjuk úgy is, de körbevezetlek és megmutatom a termünket.
-Nekem az igazgatóhoz kell mennem a szekrényem miatt, de utána benne vagyok.-majd az igazgatói felé vettem az irányt. Nagy nehezen eltaláltam oda. Bementem és oda is adták a szekrényem zárkombinációját.
Elindultam megkeresni közel volt a büféhez, így könnyen oda találtam.
Fenti szekrényt kaptam. Bepakoltam a könyveket ami nem kellett az órára, vagy is pakoltam volna ha nem"zavar"t volna meg valaki.
-Bocsi, de alattad van a szekrényem. Megoldható hogy hozzájussak?-mosolygott egy barna hajú fiú felém.