4.rész
~"Tökéletes" városnézés~
-Na itt is vagyok.-mentem oda az ajtóba álló DaeHyun-hoz.
-Tök jó a sapid.-dicsérte öltözékem egyik darabját.
-Köszi, na de induljunk.-mondtam neki, majd az ajtót zártam be.-És hová megyünk?
-Igazából még én sem tudom. Van egy ilyen sétáló utca szerűség ott vannak érdekességek. Az a kedvenc helyem, de egy rossz hírem van.
Értetlenül néztem rá.
-Ne vágj ilyen fejet, annyira azért nem vészes.-mosolygott.-Na az hogy nekem majd el kell mennem mikor hívnak a többiek, mert próbálnunk kéne. És csak ma oldható meg. Pedig mondtam nekik hogy ma ran.....vagy is sétálunk.
-Ja ez nem gond, azt hittem nagyobb baj.-mosolyogtam. De az a "ran" szócska eléggé meglepett, de nem hoztam fel.
Körülbelül tíz percet gyalogoltunk mikor oda értünk az említett helyre. Nagyon szép volt teli volt fával és virágokkal. Nyugis egy hely az biztos.
Kínos csend volt, így hát meg kellett törnöm.
-És mire próbáltok?
-Hát majd lesz egy fellépésünk, de még messze van. És majd arra.
-Amúgy lehet tudni hogy miért jöttél ide?-ezt nem akartam hogy megkérdezze.
-Igazából nem szeretek róla beszélni. De elakarom felejteni a múltam. Röviden ennyi, remélem megértesz.-hajtottam le fejemet.
-Persze. Nem akartam felhozni, sajnálom.
-Ugyan nincs gond.-majd megcsörrent a telefonja.
-Hát azt hiszem mennem kell, de még pótoljuk. Szia Yoora.-majd  csak azt láttam hogy szalad el.
Ja igen szia.... Ennek amúgy értelme volt. Nem baj. Megnéztem a szerelmesek hídját. Tök jó hogy még ilyen is van, egy ismerős közeledett felém. Zelo volt az.
-Szia Zelo hát te?-mentem közelebb hozzá, ő pedig a padon ült.
-Annyeong! Hát én itt. Talán baj?-ezt nem értem.
-Nem de nem próbán vagy, előbb ment el DaeHyun mert hogy próbáltok.-mutogattam össze-vissza.
-De hogy ma nem próbálunk. Még egy darabig nem is fogunk.
-Jó én akkor ezt nem értem.
-Várj, hívjuk fel Dae-t és elmondja majd. Mert ezt én sem nagyon értem..Már tárcsázta is a számot.
~Haló.
~ Szia Dae itt Zelo.
~Tudom ki vagy kiírja a számod.
~Jól van na. De hol vagy most? Mi ez a próba vagy mi?!
~MinGi most ne majd ha leteszem.-szólt Dae a telefonba.
~Látom hogy tudod hogy ki vagyok..... Mi bajod?
~Ne mond el de Yoora-t ott hagytam, mert MinGi hívott. Barom vagyok tudom.-sóhajtott.
~ Öhhm.. haver ki vagy hangosítva.
~ Baszki ez ciki. Na jó majd dumálunk.-és le is rakta a telefont.
-Huhhh hát ezek szerint.......Szerintem mellőzük a témát. De megyek mert vásárolnom kell a srácoknak.
-Szerintem is. Mond hogy csak ez is vicc.-hajtottam le fejemet majd néztem az utat.
-Nem ez nem vicc. Ne haragudj holnap ütközünk. Szia!-majd a homlokomra adott egy puszit, és lépteit egyre gyorsabbra vette. Ez volt az igazán kínos.
DaeHyun...na róla nem is mondok semmit.
Tovább sétáltam az úton majd láttam egy fiút magányosan. Ugyan olyan ruhába volt mint Hyunsik így hát oda mentem.
-Szia Hyunsik, figyelj sajnálom amit a konyhába mondtam.-fogtam meg vállát.
-Szia Yoora. Én sajnálom.-ezt mind úgy mondta hogy rám se nézett.
-Hogy hogy itt?-ezt mindig fel kell tennem?? hülye vagy Yoora hülye..... Mondtam magamba.
-Nézem a szerelmesek neveit. Majd én is ide jövök a csajommal és.......-halkult el.-Szerinted ha valakinek tetszik valaki és még nem ismerjük annyira. Akkor lehet még azok között valami?!-kérdezte de most rám nézett.
-Teljesen biztos vagyok benne. De tudd meg hogy annak akit tetszik  neked ő is így érez-e irántad. Már tapasztalatból mondom neked.-mosolyogtam felé.
-Akkor nincs kedved eljönni hozzánk? Már amúgy is kérdeztem de ha már így itt.-viszonozta mosolyom.
-Ha nem ér olyan meglepetés mint ebédnél akkor szívesen megyek.
-Nyugi nem fog, megígérem vigyázok rád.-nevettünk mind ketten.-És Minhyuk-ot meg majd elintézem.
Majd elindulunk hozzájuk.
Egész úton egy szót sem váltottunk. Nem tudtam mit mondjak neki, de szerencsére beelőzött.
-És mi van DaeHyun-nal?
-Miért érdekel? Mi lenne?-kíváncsian kérdeztem.
-Hát nem vele mentél? Te mondtad.
-De igen, de hazudott, és MinGi-hez ment és onnantól nem részletezném....-fejemmel a földet néztem megint. -Kicsit rosszul esett ez Dae-tól. De ő egy idol, mit is hittem.
-Yoora, hidd el nekem egy idolnak is tetszhet egy ilyen lány mint te. Ne kérdezd. Tapasztalat.-kacsintott és oda jött majd megölelt.
Hyunsik valamiért más mint a többi idol.
 Amíg ölelt addig fentről az ablakból a srácok kiabáltak le.
-De menő máááááááááááááár. De ne az út közepén jó....??!!-nevetett Ilhoon.
-Felmegyek szétverlek.-ordított fel Hyunsik. A fülem meg is járta.-B... gyerek Fhuu..-ezt már halkan mondta.
-Hát nálatok nincs unalom.-nevettem majd elindultam a bejárati ajtó felé.-Nem jössz?-kérdeztem visszafordulva.
-De igen.-kapott észbe, mintha elkalandozott volna.-Mellesleg tetszik a sapid..-majd levette a fejemről és futott fel a lépcsőn vele.
Mivel magassarkúba voltam levettem ledobtam az ajtóm elé és futottam utána.
Láttam hogy az ajtójuk nyitva van. De Hyunsik eltűnt.
-Hol van?-kérdeztem lihegve a többiektől.
Szót se szóltak. Mindenki egy szoba felé figyelt.