8.rész
~Kész rémálom~
Vártam még úgy 5 percet a beszélgetés után, de Hyunsik sehol.
Gondoltam felmegyek hozzá.
Kipattantam a kanapémból, felvettem a papucsom és bezártam magam mögött az ajtót.
Felvánszorogtam a lépcsőn majd bekopogtam.
Nem kellett sok idő ki is nyitották. 
-Öhhm, Yoora?
-Kit vártál?-néztem rá értetlenül, ezután sokkot kaptam.
MinGi jött ki a szobából. Majd oda jött hozzánk.
-Szia csajszi.-nyávogott.
-Értelek titeket.-most nem vágom hogy vagy én vagy MingGi.
Gondoltam hogy nem kéne igent mondanom, mert csak a baj lesz belőle.
Fogtam magam és visszafordultam a saját lakásom felé.
-Yoora, várj!-jött utánam az állítólagos barátom.
-Olyan vagy mint a többi.-csaptam be magam mögött az ajtót.
Halottam hogy visszamegy.
Elmentem kicsit tv-zni majd 10 perccel később valaki "ráült" a csengőre.
Mint az elmebeteg úgy nyomta.

*Hyunsik pov*
Annyira örültem mikor igent mondott. Végre enyém, nem kell félnem hogy DaeHyun beelőz.
Felmentem enni, mert már "kopogott" a szemem az éhségtől.
Kinyitottam a hűtőt, elővettem a szendvicshez valókat, majd meg is csináltam.
Leültem az asztalhoz, erre pont csöngettek.
Kinyitottam erre MinGi-vel találom szembe magam. Ez hiányzott.
-Halika, hol van Minhyuk?-nyávogós hangja egyszerűen undorító.
-Nincs itt.-csuktam volna be az ajtót erre bejön.
-Figyu, velem ne szórakozz.-erre a szobákat kezdte nézegetni. Mekkora egy....na jó nem mondok semmit.
-Nem érted hogy nincs itt, ma egyedül vagyok itthon keresd máshol.-ültem le az asztalhoz már végleg.
Erre megint csengetnek.
Hihetetlen hogy enni se hagynak. Kinyitottam majd Yoora állt velem szembe.
Baszki ebből nagy balhé lesz.
Nagyon jó, kinyitom erre épp MinGi odajön.
Yoora nagyon haragszik rám. Minek engedtem be ezt a hülye szukát.
-Na jó most már örülhetsz, tiplizz.-fogtam meg erősen karját.
-Addig nem megyek még Mini ( ez Minhyuk lenne, de az az ő édes kicsi cuki muki becézése) haza nem jön.
Még egy kicsit erősebben szorítottam karját.
-Jó oké, megyek de mond neki hogy kerestem.-ezzel becsapta az ajtót majd elviharzott.
Semmi kedvem nem volt már enni.
Leültem a földre és vártam a csodát. Ekkora hallottam hogy a zár kattan.
Bizonyára valaki hazajött.
ChangSub volt.
-Haver mi bajod kibaszott szarul nézel ki.-huppant le a kanapéra.
-N-ne is mond mindent elrontottam.-dadogtam össze-vissza.
Tudni kell ChangSub a legmegértőbb szerelmi  ügyekben.
-Mesélj, mi van azzal a Yoora-val?
-Épp ez az, igent mondott. Csak hogy 3 perccel ezelőtt mindent elrontottam.
-Folyasd.
-Ide jött MinGi Minhyukot kereste, de nem tudta megérteni hogy nincs itt, és pont jött Yoora. Úgy hogy benéztem.
-Elég lesz, majd jövök cső.
-Megértő vagy.-kiabáltam utána.

*Yoora pov*
Unottan mentem az ajtóhoz mire ChangSub állt előttem.
-Szia Yoora, beszélnünk kell.
-Gyere csak, és egyszer is meghallom a csengőt.-flegmáztam.
-Nyugi kislány, Hyunsik a lényeg most.-ült le mintha otthon lenne.
-Akkor mehetsz is.
-Nem érted ezt az egészet, még soha nem láttam Hyunsikot egy lány után sírni és nem most fogok neki kezdeni úgy hogy rám figyelsz! MinGi nem hozzá jött hanem Minhyukhoz, mi a srácokkal elmentünk vásárolni, és Hyunsik meg takarított. Most ráesett ez a dolog. És rosszkor volt rossz helyen kérlek értsd meg.-fogta a kezemet.
Sírt? Miattam még egy fiú sem sírt. Hallgattam tovább beszédét.
-Megkérhetlek hogy menj fel hozzá?-kis kutya szemek elő.
Nagyon sóhajtottam.-Igen meg.-erőltetett mosolyt vetettem.
-Oh yeah!-boxolt bele levegőbe.-Ide adod a telód addig?
Oda nyomtam kezébe majd kimentünk és felvettük az irányt.
Bekopogtam az ajtójukon, ChangSub még egy emeletet ment és nyomogatta a telefonom.
-ChangSub ne szórakozz van kulcsod!-hallottam az ajtón túlról.
Erősebben vertem az ajtót, és csengettem.
Erre már kinyitódott.
-Bazd.....
-Meg.-nevettem.-Bejöhetek?-néztem felé.
-Igen persze gyere csak.-húzott be.-Hogy hogy itt?-törölgette szemeit.
-Figyelj félre értettem.-ültem le a konyhába.-Sajnálom de ha együtt leszünk meg kell szoknod hogy baromi féltékeny vagyok.
Megfogta kezem majd felállított és a falhoz nyomott.
-Én sajnálom. Kellesz, szeretlek Yoora.-szorította falon lévő kezét ökölbe.
-Én én.....-húztam kicsit az agyát.
-Te???
-Sajnálom.-hajtottam le fejem.
-Mit?
-Nem hiszem el.-nevettem.-Én is szeretlek.
-Kezdtél megijeszteni.-mosolygott, jó volt látni bár sírósan is cuki.
-Nincs kedved lejönni?-mentem az ajtó felé.
-Hozzád?
-Nem a szomszédhoz.-húztam fel egyik szemöldököm.
-Jól van na. Mondom meg kell mindenről bizonyosodnom.-oda jött és megfogta derekam.
Kimentem az ajtón mire ChangSub telefonál, ráadásul az én telefonommal.
-Héééj, mit művelsz?-szóltam neki.
-Bocsi, egy perc.-mondta a telefonba.-Valami J, nevű lány hívott én meg felvettem.
-Öhhhhm, jó a helyzet. Jessica, a barátnőm. Megsúgom kedvence vagy.-kacsintottam ChangSub felé.
-Rendes csaj, remélem majd jön meglátogatni.-nevetett.
-Hahó srácok mindent hallok!-jött a készülékből ki a hang, barátnőmet most tuti hogy elöntötte a pír.
-Szia Jess, szeretlek.-nevettem majd indultunk hozzám.
-Óvatosan...-nevetett ChangSub.
-Kuss.-szólt vissza Hyunsik, majd nevettünk mind a hárman.-És miért jöttem ide?-nézett az ajtómba állva.
-Talán nem örülsz itt laksz felettem bármikor haza mehetsz.
-De igen nagyon is örülök.-nyomott egy puszit számra, majd egyre beljebb tolt a házba.

7.rész
~Zavarba ejtő kérdés~
-Dae engedj el.
-Mi lesz ha nem?-mosolygott. Ez hülye de komolyan.
-Akkor hogy mi lesz?-amúgy magam sem tudom de nem gond.
-Igen akkor!-szerencsére megcsörrent a telóm. Ennyire soha nem örültem még, de persze amikor megláttam hogy kihív akkor lefagyott a mosoly az arcomról.
-Nem veszed fel?-ült az ágyán DaeHyun.
-Ja de igen.-amúgy nem akartam.
~Haló!-szóltam bele a készülékbe.
~Szia Yoora, itt Hyunsik. Voltam ma már nálad de nem találtalak, úgy hogy most nem érsz rá?
~De igen.
~Szupi tíz perc és otthon vagyok, feljössz?-elég vidám volt a hangja.
~Igen majd találkozunk, szia.- majd leraktam a telefont.
-Figyelj most mennem kell,köszönök mindent.-kapkodtam a cuccaim.
-Nem is akarod levetni a véres cuccot?-nézett rám kérdőn.
-Majd otthon.-mosolyogtam, majd a kijárathoz indultam.-Sziasztok!-köszöntem el a srácoktól.
-Ennyi?-tartotta kezét.
-Valamit itt hagyok?-néztem a kezembe lévő cuccokra.
-Engem igen.-nevetett, majd oda jött és megölelt.-Vigyázz magadra!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Rendben te is.-majd elindultam haza felé.
Olyan furcsa nekem, de nem tudom miért.
Siettem haza hogy átvegyem a pólóm és rendbe szedjem magam.
Felsiettem a lépcsőn bementem a lakásomba, majd előkerestem egy félvállas pólót és felvettem egy rövid nacit. Vártam hogy Hyunsik jelezze hogy haza ért-e már vagy valami. De nem kaptam semmi üzenetet se semmit.
Pár perc múlva csengettek. Oda szaladtam az ajtóhoz majd kinyitottam.
-Ayo nem úgy volt hogy feljössz?-állt az ajtóba az említett személy.
-De igen de nem tudtam hogy mikor érsz haza.
-Már pontosan 12 perce rád várok.-az óráját nézegette.
-Bocsánat.-még mindig az első óra előtti dolgok kavarognak a fejembe.
-Jól van elnézem, bejöhetek vagy itt álljak egész nap?
-Gyere csak.-mentem a konyha irányába.-Kérsz inni?-kérdeztem miközben öntöttem magamnak.
-Köszi nem kérek, de szeretnék veled beszélni.-komolyra vette a szót.
-Figyelek mond.-ültem le vele szembe lévő székre.
-A reggeli sztoriról lenne szó.
-Jajj ne.-ma két rossz dolog mi jöhetne még.
-Nem én löktelek meg ezt tudd, és hoztam neked cserébe valamit.
-Tudom hogy Ilhoon volt.
-De meg kell ígérned egy dolgot!-fogta meg kézfejem.
-Jó megígérem csak mond már.-türelmetlenkedtem.
Majd átnyújtott egy dobozt, ami be volt csomagolva.
-Nyisd ki!-utasított Hyunsik.
Letéptem a csomagolást és egy vadi új telefonnal találtam szembe magam.
-Ezt nem fogadhatom el.-nyújtottam neki vissza.
-Megígérted!!
-Hogy soha nem hallgatom meg a feltételt. Nagyon köszönöm.-ugrottam a nyakába. Nem is ő volt a "hibás" és hoz nekem egy drága telefont, ez de rendes.
Szorosan öleltük egymást nagy gondomra Hyunsik keze lecsúszott és hát....Nem részletezem.
-Bocsi bocsi.-nem szóltam semmit. Befutottam a szobámba, majd a régi telómat kerestem olyan hevesen hogy a lámpámat le is vertem.
Hyunsik szaladt be a szobámba.
-Jól vagy?-nézett elég rendesen.
-Igen de a lámpám nem.-nevettem és elkezdtem szétszerelni a telefonom, közben lefeküdtem az ágyamra.
-Segíts már ezt hova tegyem.-nézegettem a memóriakártyám mert nem jöttem rá hogy hova való.
Oda feküdt mellém és szemügyre vette a telefont.-Jó kérdés.-nevetett.-Várj!-elővette a telefonját majd megnézte neki hol a helye. Ez bolond ugyanolyan telefonja van mint most már az enyém és nem tudja hova való.
-Na megvan. Tessék.-adta oda.
-Köszöntem.-bekapcsoltam. Ciki helyzet volt mert ugyan az a volt a hátterem mint a régi telómon és hát..Pont ott mutogatom neki saját magát. Gratu magamnak.
-Hát huh, jó a háttered.-nevetett felém.
Arcomat elöntötte a pír inkább a fejemet a párnák közé nyomtam.
-Hogy mennyire cuki vagy mikor zavarban vagy. Tudtad?-felemeltem a fejem és egyenesen a szemébe néztem.
-Nem.-nevettem és ösztönösen a vállába ütöttem.
-Ezt most miért kaptam?
-Csak úgy.-jelentettem ki.
-Csak úgy??-nézett rám.
-Igen csak úgy.
-Jó akkor te kapsz egy ilyet csak úgy.-majd közelebb hajolt és megpuszilta a számat.
Azt hitem ott fogok elolvadni, olyan aranyos, és a csókja...
-Yoora kérdeznem kell valamit.-ült fel az ágyamon.
-Megint?-nevettem felé, majd oda mentem hozzá és leültem a szembe lévő kanapémra.
-Igen megint.-mosolygott.-Nehéz ez nekem mert mióta neked mentem azóta érzek irántad valamit.
-Igazából én is így érzek.-néztem felé félénken, hogy mit reagál.
-Tényleg?-csillant fel szeme.
-Nem...-vágtam komor arcot.-Te bolond, nem hiszel nekem?-nevetem felé.
-De igen de meg kell róla bizonyosodnom. Akkor most erős veszek és megkérdezem. Lennél a barátnőm?
-Hm.. Nem is tudom.-húztam még egy kicsit az agyát.-Megéri nekem?-néztem felé.- Igen talán igen.
-Ez nem válasz Yoora.-húzta fel egyik szemöldökét.
-Igen leszek. Jobb már?
-Abszolút.-majd felkapott és megpörgetett a levegőbe.
 Örülök hogy Hyunsik a barátom.
De akkor ma hogy megyek el SungYeol-al? Hülye vagy Yoora hülye. Csaptam rá a homlokomra.
-Minden oké szerelmem?-nézett rám, és és ahogy nevezett.
-Igen vagy is nem, de igen.-mit beszélek én mond el neki, biztattam magamat.
-Hát jó, felugrok enni, nemsokára jövök.-nyomott egy puszit a homlokomra majd elment.
Gondoltam felhívom a legjobb barátnőm és elújságolom neki.
Tárcsáztam a számát máris.
~Haló?-szólt bele.
~Szia Jess, itt Yoora.
~Sziaaaaaaaaa, hogy vagy?
~El se fogod hinni mi történt velem.-elmeséltem neki a sztorikat. 
Neki ChangSub a kedvence mindig róla kérdez.
~És az én biasom? Mond hogy nincs csaja.
~Nincs, vagy is nem tudok róla, mindenkit sikerült valamennyire megismernem csak őt nem.
~Ha én ott lennék.-erre elnevettük mind ketten magunkat.
~Igen ezen gondolkoztam az imént, nincs kedved eljönni?
~Na ne szórakozz kislány.-nevetett a telefonba.
~J, most komolyan kérdeztem.
~Szép hogy, mikor?-izgatottan kérdezgetett.
~Írok majd este, addig is puszi.
~Aztán vigyázz Hyunsikkal.-nevetett majd letette a telefont.
Úgy bírom Jessica-t olyan bolond.

6.rész
~Hülye pillanatok~
-Miért vitted el?-kérdeztem és közbe a szemébe bámultam.
-Hát mentem hozzád és nem voltál otthon, így hát elhoztam hogy jó kezekbe kerüljön. Meg hogy valamiért el tudj jönni hozzám-ő is a szemembe nézett és mosolygott.
-Miért jöttél te hozzám?-néztem felé kérdőn.
-Nem lényeg. Jobb lenne ha hazamennénk nem?
-De hát suli van. És mit szólnának a tanárok?
-Idol vagyok. Megtehetem.-kacsintott és felállított maga mellé.
-De én nem.-vágtam fapofát.
-De velem vagy úgy hogy csönd.-már fogta a kezem és a suli ajtó elé húzott.
-Yoora.-halottam a nevemet a hátam mögül.-Hová mész?-Hyunsik volt az.
-Hyunsik ne most.-léptem ki az ajtón, Dae kezét fogva.

*Hyunsik szemszöge*
Ma reggel nyomottan keltem fel. És kicsit később a kelleténél.
Sietve öltöztünk a srácokkal. Kivéve Peniel ő mindig hamar kész van.
Szokásos reggeli hülyéskedésünknek megint megvolt az eredménye.
Yoora-t reggel vártam de nem nyitott ajtót gondoltam elindult már a suli felé.
Már mindenki elindult amúgy mikor észbe kaptam hogy nem veszthetem el a mai fogadásunkat amit Ilhoon és én kötöttem.
Így hát elkezdtem futni a srácok felé mikor Ilhoon belegyorsított, és a gyaloglásból futásnak eredt.
Sikeresen neki ment Yoora-nak akit útközben Peniel-el láttunk. Meg sem álltam mellettük. Csak köszöntem neki.
Ha elveszi őt is, én kinyírom Peniel-t.
Beértünk a suliba nagy nehezen a zebra előtti útszakaszon leelőztem Ilhoon-t és a lámpa mire oda ért piros mutatott úgy hogy én nyertem. Először és utoljára szerintem.
Aztán az első órára siettem ami matek volt, és dolgozat. Átnézegettem a feladatokat gyorsan hogy még tudjak beszélni Yoora-val.
Oda jött hozzám Peniel hogy jövök a csajnak egy új telefonnal. Elmesélte a sztorit is.
És még hogy én jövök neki egy telefonnal mikor Ilhoon hibája az egész. Mindegy.
Még volt pontosan 7perc becsöngetésig ilyenkor Yoora-t a büfébe találom meg. Ezt az első perctől kezdve tudtam hogy becsöngetés előtt ott lesz majd mindig.
Mikor kimentem DaeHyun-nal láttam. Utána kiabáltam de ő érzéseimet  figyelembe nem véve hidegen leszólt.
Azt hiszem nem lesz nála esélyem.

*Yoora szemszöge*
Hyunsik-ot jól leráztam semmi kedvem nem volt látni a BTOB tagjait..... Főleg a reggeli dolog miatt. A telefonomon apróra tört a képernyő.
Mikor DaeHyun és én a lenti bejárati ajtóhoz értünk nem tudtam mit csináljak. Egész úton fogta a kezem és ráadásul meg sem szólaltunk. Eléggé gáz volt a helyzet.
-Köszi, nagyon hálás vagyok amiért eddig elkísértél.-kerestem a kulcsot ami kinyitja azt a nyomorult ajtót, hogy feljussak a lakásomba....
-Most arra célzol hogy menjek el?-még mindig a kezemet fogta és maga elé fordított.
-Nem de...-közbevágott.-Semmi de! Amúgy sem tudom miért álltunk meg itt. Nem ide jöttünk.-húzott el, kb. 6-7 házzal arrébb álltunk meg. Egy gyönyörű kertes ház volt előttem. Azt hittem álmodok.
-Itt is vagyunk a fiúk itthon vannak előre is bocs a ciki kérdések miatt. De mindenkinek külön szobája van.
Nem értettem mire akar kilyukadni. Bevezetett a házba és a B.A.P többi tagja tv-t nézett. Majd rám szegeződött minden tekintet.
-Srácok ő itt Yoora, akivel mentem sétálni.-mondta Dae a többieknek.
-Mentél?-nézett kérdőn Zelo DaeHyunra.
-Kuss, semmi közöd hozzá, gyerek vagy még.-mutatott Dae Zalonaa aki elég ideges lett és beviharzott a szobájába úgy hogy a fájós kezemnek neki ment de előtte megütögette Dae vállát.
-Azt hiszem nincs több mondani valóm.-majd bement.
-Auuuu.-szinte majdnem ordítottam úgy fájt.
-Jól vagy?-nézett YoungJae.
-Nem nincs jól!-válaszolt helyettem Dae.-MinGi hisztizett és Yoora járta meg még jó hogy bementem az MP3 ért, mert akkor nem tudok mi lesz vele.-nézett rám DaeHyun.
-Miért nektek nincs suli?-érthetetlen fejet vágtam.
Majd mindannyian kinevettek.
-Nekünk akkor van suli mikor akarjuk.-jött oda JongUp és megfogta a fájós kezem. Nem hiszem el hogy mindig a rossz oldalammal kell még nagyobb kárt tenni.
-JongUp el a kezekkel.-jelentette ki Dae.
-Figyu Dae a szekrényedbe raktam, szükséged lesz rá.-mondta Himchan, de nem értettem és ahogy elnéztem DaeHyun arcát ő sem.
-Na jó gyere.-ismét húzott, de most a szobájához.-Ezek hülyék, bocs még egyszer.-kinyitotta az ajtót majd bementünk.
-De miről beszélt, milyen szekrény?-néztem felé.
-Na most kiderül.-ment a szekrénye felé, az éjjeli szekrényre gondolt Himchan mert a ruhás szerkénybe nem volt semmi.
-Na mi van ott?-ágaskodtam hogy jobban lássam mit nézeget.
-Ne akard tudni.-rázta a fejét és az az ijesztő perverz mosoly volt az arcán.
-De akarom.-nevettem majd közelebb mentem.
-Na majd megtudod.-állt a fiók elé.-Menj zuhanyozz le és vedd le ezt a véres cuccot.-mutatott a ruhámra.
-És mégis hogy? Ruhám sincs más, se törölközőm, semmi.
-Ruha nem kéne.-nevetett és oda ment a szekrényéhez kikeresett egy nadrágot és egy pólót majd átment a fürdőbe.Én meg maradtam a szobájába.
-Yoora gyere!-halottam nevemet a folyosóról.
Kimentem hogy megnézzem mi van, de valaki hátulról megfogott.
-Beszélnünk kell.-húzott egy szoba felé nem tudtam ki az.
-Mond épen van még az eszed?-fordultam meg és Zelo állt mögöttem.
-Nekem igen.-mosolygott és azt a hülye vigyort nem tudta semmi letörölni az arcáról.-Örülök hogy látlak. De mégis mi van veled?-nézett végig rajtam.
-Hosszú és nem akarok róla beszélni.-hajtottam le fejemet.
-Megértem.-jött közelebb és ahogy lépett felém én hátra lépkedtem.
-Mennem kéne fürödni Dae megparancsolta.-mutogattam az ajtó felé.
-Kit érdekel Dae? Addig vagy itt ameddig akarsz. 
Már mikor nem tudtam lépni mert a falnál álltam kicsit kínos helyzet volt. Zelo egyre közelebb jött majd kb. 4 centi választott el tőle.
-Látom a szád is elég csúnya, ki van karmolva vagy mi. Nem vagyok szakértő.-simította végig ujját az említett helyen.
-Figyelj most megyek majd még egész nap találkozunk.-viharoztam ki a szobájából a fürdő felé.
-Itt vagyok.-mentem oda Dae mellé.
-Mit csináltál? Azt ne mond hogy a fiókot nézegetted.
-Várj azt még nem.-szaladtam be a szobájába mire észbe kapott már majdnem de csak majdnem a fiókba néztem mikor az ágyára húzott.
-Nem nem lehet Yoora.. te is kicsi vagy.-majd azt vettem észre hogy rajtam fekszik.
-Most már értem szegény Zelo-t. És te nem vagy kicsi?-nevettem rajta.-Szállj le rólam.
-Semmi pénzért sem. És én már nem vagyok kicsit.-egyre közelebb hajolt.

5.rész
~Kínos kérdés~
-Na kizárt hogy én oda be menjek.-nevettem és mutattam az ajtó felé.
-De hát  a pasid szobája.-nevetett Ilhoon.
-Kussolj Ilhoon, mert kimegyek.-ordított a szobából Hyunsik.
Mindenki nevetett.
-De mi nem vagyunk együtt.-mondtam.
-Yoora kérdezhetek valamit?-nézett felém SungJae.
-Nyugodtan.-mosolyogtam felé.
-Neked bejön Hyunsik?-Peniel megbökte SungJae-t hogy ez nem rá tartozik. De ő nem vette az adást.
Hyunsikot érdekelt a válasz mert kinézett az ajtón egyenesen a két szép szeme rám szegeződött.
 -Nem, nem mi csak barátok vagyunk.-nem tudtam mit mondjak. Olyan hülyén éreztem magam.
Hyunsik kijött a szobából, valami letört pofát vágott, és visszaadta a sapim.
Nem szóltam egy szót sem, csak kimentem az ajtón.
Igazából nem tudom mit érzek.
-Várj Yoora. Állj meg!-hallottam egy utasító hangot hátam mögül. Eukwang volt az.
-SungJae nem komolyan gondolta.Néha nem tudja mit beszél.
-Én sem gondoltam komolyan.-mosolyogtam felé.-De tudod most jöttem ide alig alig ismer és....érted.
-Megértelek.-ölelt meg.-Holnap reggel találkozunk. Jó éjt Yoora.-köszönt el.
-Neked is, és a többieknek is. És remélem Hyunsik nem borult ki annyira.
-Megoldjuk.-mosolyogva ment a lépcsőn fel.
Oda értem az ajtóm elé, a cipőm sehol nem volt. Ki a jó retkes.......vihette el. Nem hiszem el pedig még a barátnőmtől kaptam. Azt hittem itt nem lopnak az emberek. Tévedtem.
Hát szerencsétlen vagyok, bementem és megnyitottam a vizet a fürdőbe.
Fárasztó volt ez a nap.
Kimentem a konyhába majd kerestem a hűtőbe valami harapni valót.
Csináltam magamnak szendvicset. Miután megettem, elmentem fürödni.
Jó volt egy kicsit lazulni. Miután kész lettem felvettem a pizsamám, kikészítettem a holnap ruhám meg a sulis cuccokat.
Majd elkezdtem laptopozni egy kicsit. Megnéztem az üzeneteim.
2 üzenetem jött. Egyik a volt barátnőmtől, akit mondjuk sajnáltam ott hagyni.
A másik DaeHyun néven volt. Nem akartam megnézni de kíváncsi voltam mit írt.
Kedves Yoora! 
Ne haragudj amiért hazudtam, tudom nem volt szép tőlem :(
Hidd el nem ilyen vagyok, de nem tudom mi ütött belém.
Remélem meg tudsz békélni.... 
Üdv:Dae ^^
Hát erre nem írtam vissza. Kikapcsoltam a laptopot, beállítottam az ébresztőt, majd lefeküdtem aludni.
Reggel ébresztett az óra, most időbe keltem fel. Szerencsére.
Megittam a szokásos kávém de most a konyhába.
Bementem a fürdőbe megmosakodtam, a hajamat kontyba kötöttem, és felöltöztem.
Felvettem a cipőm is, a telefonomat zsebre vágtam, majd a táskám a vállamra vettem.
Elindultam a suliba, mert az első óra tesi volt. Utálom a tesit.
Bezártam az ajtót magam mögött majd elindultam. Gondoltam egy kicsit hallgatom a telefonomon a zenét úgy hogy elővettem. Lassan sétáltam. Beindítottam a számot. Ez természetesen BTOB volt. Nem is olyan rosszak. Megnéztem a képeim a telefonomon jó sok képem van róluk, és így beállítottam egy Hyunsik-ot a hátteremnek.Nem is olyan csúnya. Sőt.... Mikor még nem itt laktam barátnőmmel nagyon szerettük őket. Mondjuk most is.
Útközbe valaki nekem jött, már megint. Így a telefonom bánta.
-Bocs Yorra!-ordított Ilhoon. Hát szuper hogy mindig tőle van a baj.
Utána Hyunsik futott.-Jó reggelt!-ment el mellettem.
Majd a többiek, kivéve Peniel-t aki segített a telefonom darabjait felszedni a földről.
-Ez melyik barom volt?-adta oda a telefonhoz tartozó memóriakártyám.
 -Ilhoon, ki más?-nevettem.-Köszi.-vettem el a kártyám.-Te nem szaladgálsz?-hülye fejjel néztem rá.
-Az kéne még.-nevetett.-Megnézhetem a telefonod?
-Miért is ne.-oda adtam neki. Én hülye nem gondoltam a mostani hátteremre. Ebből nagyot fogok égni.
-Ó, pont minket hallagatál. Ez de aranyos.-huuuuh ezt megúsztam. 
-Hát igen szeretem a számotokat.-mosolyogtam.
-Öhhhm.. jó a háttered.-nevetett Peniel. Vagy mégsem úsztam meg.
-Igaz?-nevettem én is.-Na ennyi elég lesz.-kivettem a kezéből és újra a zsebembe raktam.
-Naaa, de tök jó.
-Nézd itt a suli.-mutattam egy épületre igazából még egy utcával odébb volt a suli, miközben oda nézett elfutottam.
-De ez....-kezdett volna bele mondatába csak látta hogy nem vagyok ott. Utánam jött hamar útól ért.
-És ott is hagytál volna?-állított meg.
-Nem, esküszöm hogy nem. Láttad volna milyen fejet vágtál.-alig bírtam visszatartani a nevetésem.
-Te.......-kócolta össze a  hajam.
-Köszönöm.-néztem rá szúrós tekintettel.
Már tényleg a sulinál voltunk bementünk.
Szokás szerint mindenki minket nézett.
-Na megyek mert tesire kell öltözni még beszélünk.-intettem Penielnek.
-Szia Yoora, és mindenképp.
Elindultam az öltözőbe, felvettem a tesi ruhát ami borzalmas.
Aztán elmentem a büfébe venni narancslevet.
Senki nem volt ott csak MinGi és én...... Nagyon rossz helyzet.
-Na mi van Minhyuk le se szar?-kérdezte nyávogós hangon.
-Figyelj, senki nem kíváncsi rád.-mentem volna a szekrényemhez mikor visszarántotta a kezem, nem volt kellemes érzés, roppant is. Meg sem tudtam utána mozdítani.
-Te normális vagy?-kérdeztem közben a megsérült testrészemet fogdostam.
-Igen! Ellentétbe veled.
-Hisztis ribi.-dünnyögtem az orrom alatt de úgy látszik kicsit hangosan mondtam mert oda jött és arcon csapott, sikeresen a földre estem. Szerencsém volt mert pont jött DaeHyun.
-MinGi te mit művelsz?-kérdezte és oda szaladt hozzám.-Neked elment a maradék eszed.-nézett fel a csajra.
-De ő...ő kezdte.-hisztizett Dae-nak.
-Nem hinném.-állt fel.-Menj el innen, soha többé nem akarlak látni! Értve vagyok?-lökdöste MinGi-t utalva hogy húzzon el onnan.
-Bánni fogod!-kényeskedett szokásához hívően.
-Yoora. Sajnálom.-fogta meg a kezem Dae.
-Figyelj,-rám nézett csillogó szemekkel.-elmondhattad volna, én megértem hiszem ő szép.-hajtottam le fejemet.
-Tévedsz Yoora. Az lehet hogy ő szép, de te gyönyörű vagy. És a cipőt délután oda adom.
 Legalább tudom hogy kinél van az egyik kedvenc cipőm.

4.rész
~"Tökéletes" városnézés~
-Na itt is vagyok.-mentem oda az ajtóba álló DaeHyun-hoz.
-Tök jó a sapid.-dicsérte öltözékem egyik darabját.
-Köszi, na de induljunk.-mondtam neki, majd az ajtót zártam be.-És hová megyünk?
-Igazából még én sem tudom. Van egy ilyen sétáló utca szerűség ott vannak érdekességek. Az a kedvenc helyem, de egy rossz hírem van.
Értetlenül néztem rá.
-Ne vágj ilyen fejet, annyira azért nem vészes.-mosolygott.-Na az hogy nekem majd el kell mennem mikor hívnak a többiek, mert próbálnunk kéne. És csak ma oldható meg. Pedig mondtam nekik hogy ma ran.....vagy is sétálunk.
-Ja ez nem gond, azt hittem nagyobb baj.-mosolyogtam. De az a "ran" szócska eléggé meglepett, de nem hoztam fel.
Körülbelül tíz percet gyalogoltunk mikor oda értünk az említett helyre. Nagyon szép volt teli volt fával és virágokkal. Nyugis egy hely az biztos.
Kínos csend volt, így hát meg kellett törnöm.
-És mire próbáltok?
-Hát majd lesz egy fellépésünk, de még messze van. És majd arra.
-Amúgy lehet tudni hogy miért jöttél ide?-ezt nem akartam hogy megkérdezze.
-Igazából nem szeretek róla beszélni. De elakarom felejteni a múltam. Röviden ennyi, remélem megértesz.-hajtottam le fejemet.
-Persze. Nem akartam felhozni, sajnálom.
-Ugyan nincs gond.-majd megcsörrent a telefonja.
-Hát azt hiszem mennem kell, de még pótoljuk. Szia Yoora.-majd  csak azt láttam hogy szalad el.
Ja igen szia.... Ennek amúgy értelme volt. Nem baj. Megnéztem a szerelmesek hídját. Tök jó hogy még ilyen is van, egy ismerős közeledett felém. Zelo volt az.
-Szia Zelo hát te?-mentem közelebb hozzá, ő pedig a padon ült.
-Annyeong! Hát én itt. Talán baj?-ezt nem értem.
-Nem de nem próbán vagy, előbb ment el DaeHyun mert hogy próbáltok.-mutogattam össze-vissza.
-De hogy ma nem próbálunk. Még egy darabig nem is fogunk.
-Jó én akkor ezt nem értem.
-Várj, hívjuk fel Dae-t és elmondja majd. Mert ezt én sem nagyon értem..Már tárcsázta is a számot.
~Haló.
~ Szia Dae itt Zelo.
~Tudom ki vagy kiírja a számod.
~Jól van na. De hol vagy most? Mi ez a próba vagy mi?!
~MinGi most ne majd ha leteszem.-szólt Dae a telefonba.
~Látom hogy tudod hogy ki vagyok..... Mi bajod?
~Ne mond el de Yoora-t ott hagytam, mert MinGi hívott. Barom vagyok tudom.-sóhajtott.
~ Öhhm.. haver ki vagy hangosítva.
~ Baszki ez ciki. Na jó majd dumálunk.-és le is rakta a telefont.
-Huhhh hát ezek szerint.......Szerintem mellőzük a témát. De megyek mert vásárolnom kell a srácoknak.
-Szerintem is. Mond hogy csak ez is vicc.-hajtottam le fejemet majd néztem az utat.
-Nem ez nem vicc. Ne haragudj holnap ütközünk. Szia!-majd a homlokomra adott egy puszit, és lépteit egyre gyorsabbra vette. Ez volt az igazán kínos.
DaeHyun...na róla nem is mondok semmit.
Tovább sétáltam az úton majd láttam egy fiút magányosan. Ugyan olyan ruhába volt mint Hyunsik így hát oda mentem.
-Szia Hyunsik, figyelj sajnálom amit a konyhába mondtam.-fogtam meg vállát.
-Szia Yoora. Én sajnálom.-ezt mind úgy mondta hogy rám se nézett.
-Hogy hogy itt?-ezt mindig fel kell tennem?? hülye vagy Yoora hülye..... Mondtam magamba.
-Nézem a szerelmesek neveit. Majd én is ide jövök a csajommal és.......-halkult el.-Szerinted ha valakinek tetszik valaki és még nem ismerjük annyira. Akkor lehet még azok között valami?!-kérdezte de most rám nézett.
-Teljesen biztos vagyok benne. De tudd meg hogy annak akit tetszik  neked ő is így érez-e irántad. Már tapasztalatból mondom neked.-mosolyogtam felé.
-Akkor nincs kedved eljönni hozzánk? Már amúgy is kérdeztem de ha már így itt.-viszonozta mosolyom.
-Ha nem ér olyan meglepetés mint ebédnél akkor szívesen megyek.
-Nyugi nem fog, megígérem vigyázok rád.-nevettünk mind ketten.-És Minhyuk-ot meg majd elintézem.
Majd elindulunk hozzájuk.
Egész úton egy szót sem váltottunk. Nem tudtam mit mondjak neki, de szerencsére beelőzött.
-És mi van DaeHyun-nal?
-Miért érdekel? Mi lenne?-kíváncsian kérdeztem.
-Hát nem vele mentél? Te mondtad.
-De igen, de hazudott, és MinGi-hez ment és onnantól nem részletezném....-fejemmel a földet néztem megint. -Kicsit rosszul esett ez Dae-tól. De ő egy idol, mit is hittem.
-Yoora, hidd el nekem egy idolnak is tetszhet egy ilyen lány mint te. Ne kérdezd. Tapasztalat.-kacsintott és oda jött majd megölelt.
Hyunsik valamiért más mint a többi idol.
 Amíg ölelt addig fentről az ablakból a srácok kiabáltak le.
-De menő máááááááááááááár. De ne az út közepén jó....??!!-nevetett Ilhoon.
-Felmegyek szétverlek.-ordított fel Hyunsik. A fülem meg is járta.-B... gyerek Fhuu..-ezt már halkan mondta.
-Hát nálatok nincs unalom.-nevettem majd elindultam a bejárati ajtó felé.-Nem jössz?-kérdeztem visszafordulva.
-De igen.-kapott észbe, mintha elkalandozott volna.-Mellesleg tetszik a sapid..-majd levette a fejemről és futott fel a lépcsőn vele.
Mivel magassarkúba voltam levettem ledobtam az ajtóm elé és futottam utána.
Láttam hogy az ajtójuk nyitva van. De Hyunsik eltűnt.
-Hol van?-kérdeztem lihegve a többiektől.
Szót se szóltak. Mindenki egy szoba felé figyelt.

3.rész
~Kínos pillanat~
Majd szaladtam a suli ajtó elé ott láttam DaeHyun-t és a B.A.P többi tagját.
-Dae meggondoltam magam, elmennék ha még akarod.-felé fordultam, és leírtam a címem netán hogy igent mond.
-Yoora, örülök neki.-mosolygott majd oda adtam neki a címem.-Ötre készülj el. Ja be sem mutattalak a srácoknak.
-Nem szükséges.-nevetett mindenki.
-Dae ez hülyeség lenne.-ütögette meg tarkóját Guk.
-Igaz, bocs. Akkor ötre.-kacsintott majd elindultak.-Szia Yoora.-mondták egyszerre. Zelo mondjuk meg sem szólalt. Szúrós szemmel nézett rám.
-Sziasztok.-intettem feléjük.
Mikor visszaindultam az ajtóba összeütköztem valakivel.
-Figyelj már oda. Hülye gyerek....-egy fiú volt az hozzá teszem idol, és a trágár beszéd egy nővel szemben:10/10.
Nem szóltam mit mondhattam volna egy idolnak???... én hülye akkor te? Nooooo inkább csendben maradtam. Majd észbe kapott hogy lány vagyok.
-Jajj ne haragudj, nem akartalak megbántani, te vagy az új lány. Azt hittem más vagy. SungYeol vagyok.-nyújtotta kezét az Infinite egyik tagja.
-Semmi baj, én sem figyeltem. És tudom kivagy.-viszonoztam kézfogását.
-És hogy tetszik a suli? Meghívhatlak fagyizni, bocsi hogy bunkó voltam csak két napra jöttünk vissza L-el és már így is zűrös itt minden.
-Eddig egész jó még. Rendes vagy de most nem hiszem hogy eltudok menni. Mert már van programom. De majd holnap talán, persze ha jó neked is.-mondtam de közben láttam hogy Peniel jön felém.
-Oké miért is ne, benne vagyok.
-Yeollie ne csajozz.-jött oda L és megfogta SungYeol vállát. 
-Kuss van. Akkor majd holnap. Tovább szép napot.-majd mindketten elmentek.
-Yoora? hahó? Hyunsik vár.-mondta Peniel.
-Tudom most indultam volna. Csak kétszer is megállítottak.
Majd elindultam az ebédlőhöz.
Kikértem a kajámat, ami nem nézett ki annyira jól, de legalább narancslé volt amit szeretek.
Elindultam az asztalhoz, de egy csaj beelőzött és leült Hyunsik és Minhyuk közé.
-Sziasztok, megjöttem bocsi csak beszélgettem, de látom már betöltötték a helyem.-fogtam a tálcámat mint egy hülye, és nem tudtam mit csináljak.
Minhyuk hirtelen az asztalra csapott és felállt majd elkezdett emelt hanggal beszélni a csaj felé.
-MinGi megmondtam köztünk már nem lesz semmi, Yoora helyét foglalod felemelnéd magad?!-keze már szinte ökölbe volt szorítva.
-Miért is kéne felkelnem? ő a csajod vagy mi?-mondta ez a MinGi kényesen, majd a hosszú műkörmeivel felém mutatott.
Minhyuk oda jött mellém majd megfogta a derekam, nem tudtam mit csinál, és a tálcát a kezembe tartottam.
-Képzeld.-majd megcsókolt. MinGi felállt és pufogva elment egy másik asztalhoz. Nem akartam csókolózni főleg nem egy idolall, mégpedig nem Minhyuk-al.
Hyunsik leszedte rólam Minhyukot.
-Haver mit művelsz?-kérdezte Hyunsik tőle.
-Figyelj, bocs... Tudom hogy....Na érted mire gondolok.
Imádom mikor a fiúk így "titkolóznak".
-Bocs srácok de ez nekem sok....-mondtam nekik és a tálcámat az asztalra letéve haza indultam, vagy is futottam.
Beértem az épületbe már a lépcsőn kerestem a kulcsom és kinyitottam az ajtóm, mikor beakartam csukni egy kéz akadályozta meg.
-Yoora várj.-Ilhoon volt az.
-Figyelj Ilhoon nekem ez nem megy mi volt ez a Minhyuk és Hyunsik jelenet?-kérdeztem az ajtóba állva.
-Nem mondhatnám el de megteszem mert tudom milyen mikor fogalmad sincs miről van szó.
Az van hogy Hyunsik-nak nem volt még csaja, és van nálunk egy ilyen "dolog" ha mondható így, hogy akinek nem volt még csaja annak szerezni kell, és csak neki nem volt. Minhyuk meg MinGi-t akarta lerázni mert amióta Minhyuk szakított vele azóta rajta lóg. De te bejössz Hyunsik-nak na ez a LÉNYEG.-az utolsó szót kiemelte.
-Na ez most meglepett.-nem tudtam mit mondjak neki. Hogy ez szuper nekem is tetszik, bár mondjuk van benne valami. De nem szeretném elsietni.
-De ezt neked is fogja mondani, de most megyek fel mert jönnek a többiek.-szaladt fel, és hallottam a beszélgetést Minhyuk és Hyunsik rólam beszélt lent a földszinten.
-Hallod ne haragudj, megyek fel bocsánatot kérni Yoora-tól is. De nem tudtam hogy lerázni MingGi-t. Tudom hogy tiéd a csaj.-mondta Minhyuk.
-De hallod mi van ha most már te kellesz neki? Elakartam hívni őt körülnézni a városba vagy kávézni de lehet hogy veled menne el helyettem.
-Felmegyek elnézést kérni, addig dobj össze valami kaját.-majd hallottam egyre közelebb kerülnek az ajtómhoz. Csendben becsuktam de épp kopogtak. Vártam egy kicsit hogy ne legyen feltűnő majd kinyitottam.
-Szia Yoora.-köszönöt Minhyuk lehajtott fejjel.
-Szia, te hogy hogy itt?
-Nagyon sajnálom az ebédlőben történeteket. Hülye voltam és nem tudtam hogy megoldani. Remélem nem vetted magadra, mármint érted.... te és én... nem én csak barátod akarok lenni.
-Minhyuk, kérlek ezt ne. Nem értettem miért is tetted, de nem gond. Meglepődtem és zavarba voltam mert én valahogy... mindegy is semmi baj de megbocsájtasz pakolnom kell meg nemsokára megyek el. Bocsi.-majd  becsuktam az ajtót előtte, válaszára nem vártam.
Pár perc múlva megint kopogtak. Azt hittem Minhyuk és kicsit emelt hanggal szóltam rá.
-Minhyuk kér...-kinyitottam az ajtót és Hyunsik állt előttem.-Jajj bocsi, azt hittem nem te jössz.-mosolyogtam mint egy őrült.
-Semmi én bocs a zavarásért.-vakarta a tarkóját.
-Gyere beljebb.-nyitottam ki az ajtót majd, mentem a konyhába.
-Köszi, és figyelj szeretnék mondani valamit.
-Kérsz inni? Ja mond csak, hallgatlak.
-Elfogadok egy pohár innivalót. És és.... nincs kedved eljönni hozzánk? Bár mondjuk az az egy emelet.
-Aranyos vagy Hyunsik de ma megyek el DaeHyunnal sétálni, holnap meg SungYeolall, de délután ha haza jövök nekem oké.-rendes tőle hogy elhívott.
-Ja értem akkor nem zavarlak.-majd felállt és elment.
Meg se várta hogy mondjak neki egy szót is. Hallottam hogy az ajtóba áll és beszél valakihez.
Telefonált mert nem hallottam más hangokat.
~Hát hallod ő is elúszott.
Pár perc csend volt majd újra beleszólt a telefonjába. 
~Mert DaeHyunnal megy el.... de mindjárt megyek fel várj meg.-majd hallottam lépteit.
Azt hiszi hogy nekem tetszik Dae?? ... Na jó lehet hogy nem kellett volna említeni. Ránéztem az időre tíz percem volt elkészülni. 
Már vettem fel a nacim amikor kopogtak.
Gyorsan felkaptam a ruhát és oda próbáltam szaladni az ajtóhoz, sikerrel jártam és kinyitottam.
Előttem állt Dae és egy szál rózsát fogott.
-Szia. Indulhatunk?-mosolygott felém.-Neked hoztam.-nyújtotta a virágot.
-Köszönöm, kedves vagy. Ezt berakom a vízbe és indulhatunk.

2.rész
-Jaj én bocs, még új vagyok. Gyere csak.-mosolyogtam vissza, és arrébb lépkedtem.
-Köszönöm, be sem mutatkoztam DaeHyun vagyok, a...-közbe vágtam.
-A B.A.P tagja. Tudom én ne is mond.-nevettem, majd kezet fogtam vele.
-Most megleptél.-jelentette ki, de kezemet nem engedte el. Hozzá kell tennem cuki mosolya van.
-Öhhm, nem értem miért?!-ekkora hülye lennék? Gondoltam magamba.
-Hát mert akik tudják ki vagyok nem így jönnek ide hozzám. Érted....-mutogatott össze vissza. Elég fura egy srác.
-Ahaaa, értem, azt hiszem. Nem nem vagyok olyan hogy sikítozzak meg ilyenek.
-Nem is baj, nem szeretem a hisztis lányokat.-mosolygott megint.
Lehet hogy elpirultam, inkább a könyvem az arcom elé tettem hogy ne lásson semmit.
-És figyu, mit szólnál ha elmennénk ketten várost nézni? Bemutathatnám neked, gondolom nem tudod hogy mi merre van.-nézett rám csillogó szemekkel.
-Hát nem tudom mert el kell pakolnom a cuccaimat mert tegnap jöttem, és semmire nem volt időm.-néztem a földet, miközben ezeket mondtam.
-Ohh. Értem, akkor ha van kedved akkor csak szólj. Itt a számom.-kacsintott majd elment.
Rosszabbra számítottam ebben a suliban, azt hittem mindenki flegma lesz meg ilyenek de tévedtem. Rendesek, még eddig. Újra elkezdtem a szekrényem rendezgetni.
-Látom jó az összhang közted és Hyunsik között.-jött oda egy szintén barna hajú srác, fogalmam sem volt ki ez.
-Bocsi, de fogalmam sincs miről beszélsz, na az meg a másik hogy azt sem tudom hogy ki vagy.-jelentettem ki és kicsit arrébb löktem hogy folytassam a rendezgetést.
-Ilhoon hagyd már őt. Elég volt reggel.-jött oda Hyunsik, ja szóval ő az aki meglökte.
A srác nem  szólt csak elment.
-Bocs az előbbiért a bandából csak nekem nem volt eddig csajom, nem sietem el a dolgokat. És ezért úgymond 'cikiznek' a srácok.
-Ja értem, nem gond csak váratlanul ért.
-Rámenősnek tűnnék ha megkérdezném hogy nincs kedved eljönni suli után a városba velem?-na erre mit mondjak....agyfagyás.-Szólalj meg Yoora.-Mondtam magamba.
-Ne haragudj de ma nem tudok menni, ki kell pakolnom még a dobozokat, meg egy csomó cuccomat. Majd máskor.-majd elindultam a következő órára.
Beértem a terembe és mondta  tanár hogy fel kell vonulnunk a kémia laborba mert valami kísérletes feladatot csinálunk.
Ezt az órát nem vártam. Azt mondta a tanárnő hogy alkossunk csapatokat.
Mivel valami Minhyuk nevű gyerek az egyik legjobb tanuló, így ő volt az egyik a másik meg valami Himchan.
Minhyuk rájöttem hogy a BTOB tagja hiszem először Hyunsikot választotta társának, Himchan vagy ki meg DaeHyun-t. Láttam hogy Hyunsik az én nevemet suttogja a másik fülébe. Még tudok szájról olvasni, szerencsére.
Majd meghallottam a nevem:-az új lányt választom Yoora-t.-bólintott a fejével Minhyuk.
Oda ballagtam majd mielőtt leültem volna melléjük DaeHyunra néztem ő meg mosolygott. Viszonoztam mosolygását. Az egész csapat a BTOB-ből és belőlem állt.
Hát őszintén megmondom nem akartam ezt az egészet.
Leült a két csapat egymással szembe, és feladatokat kaptunk. Néztem a másik csapatot hogy hogy haladnak. Az egyik srác szembe ült velem és engem bámult. Eléggé idegesítő volt. De DaeHyun oda szólt neki:-Hé haver állj le! Csináld velünk a feladatokat.
-Bocs, bocs. Igazad van.-majd egy 2 perc múlva megint éreztem tekintetét magamon.
-Zelo, befejeznéd?-kérdezte egy mély hangú srác, a csapatából. Várunk csak Zelo,Himchan ez eddig nem esett le ők is a B.A.P tagjai. A homlokomra csaptam, és a csapatomból mindenki engem nézett.
-Yoora minden okés?-kérdezte Hyunsik.
-Igen persze eszembe jutott csak a válasz erre a feladatra.-böktem oda az ujjammal a számításra.
-Na és mi az?-kérdezte Minhyuk.
-Vettem egy ceruzát és beírtam az eredményeket.
Mivel jobb oldalamon Hyunsik ült a bal oldalamon meg a többi tag, de mellettem Peniel volt legközelebb.
-Gyerekek lejárt az idő írjátok rá a neveteket a lapra, jövőhéten le osztályzom.
Mindenki kiment az az majdnem, én bent maradtam összepakoltam a cuccom, mert mindenki az én tollaimat használta.
-Bocsi, az óra miatt. Nem akartalak úgy nézni, de hát..-mondta a fiú és láttam hogy zavarba van.
-Semmi baj.-nevettem felé, majd megfogtam a vállát.
-Zelo vagyok, DaeHyun mesélt rólad, te van Yoora azt hiszem.-mosolygott.
-Igen én vagyok.-viszonoztam mosolyát

~Hyunsik szemszöge~
Ma jól indult a nap a srácokkal reggel kezdtük a hülyéskedést.
Indultunk a suliba, mert a késés nekünk nem számít. Bírom a sulinkat.
Reggelente azzal szoktunk szórakozni hogy ki ér le hamarabb a lépcsőn és aki veszít annak fel kell szedni egy csajt. Eddig mindig sikerült elsőnek lennem és nem kellett szembe néznem ezzel a problémával. De ma más dolog történt.
Szaladtunk le és Ilhoon meglökött egy kicsit én meg egy lánynak ütköztem. Elveszettem a versenyt.
Csinos volt nem túl magas barnás hajú. Egyszerűen tökéletes.
A csaj kezébe egy pohár kávé volt. Úgy neki mentem hogy kicsit arrébb is botlatozott és a kávéja a ruháján landolt.
Elővettem egy zsepit és törölgetni kezdtem a ruháját. Elnézést kértem természetesen tőle, és bement átöltözni. Megvártam, nem akartam bunkó lenni.
Ki is jött, majd beszélgettünk és elkísértem a suliba is. Ott is dumáltunk, természetesen a srácok ezzel piszkáltak:-Szedd fel!
-Na már meg szerezted?
Erre csak azt tudtam mondani hogy nem nem és nem. De hajtok rá.
Eljött nehezen a kémia is. Minhyukkal voltam egy csoportba meg a srácokkal, és megkértem hogy válassza Yoora-t. Sikerült rávennem majd leültünk az asztalhoz, és mellé ültem majd utána Peniel, Eukwang Minhyuk SungJae Ilhoon és Changsub.
Kicsengettek a tanár beszedte majd elrohantunk enni, vagy is a többiek én meg megvártam Yoora-t.
De láttam hogy Zelo bent van vele, így tudom nem szép dolog de néztem őket. Én nem hagyom hogy Zelo elvegye.
Láttam hogy Yoora hozzáér, azt hittem bemegyek és leütöm Zelo-t. Vele mindig is összetűzésbe voltam.
Annyira ideges voltam hogy nem is láttam hogy Yoora jön kifelé. Megfogtam a kezét, és elhívtam ebédelni, és szerencsémre nem utasított vissza. És az a nézés.....

~Yoora szemszöge~
Zelo tök jó fej de meg keresem DaeHyun-t és úgy döntöttem hogy elmegyek vele, nem veszítek semmit.
-Bocsi de most megyek, majd találkozunk.-mondtam Zelonak majd elindultam kifelé.
Valaki megfogta a kezem, és magához húzott.
-Halihó, nincs kedved velem ebédelni?-kérdezte cuki szemekkel Hyunsik.
-Persze miért is ne. De előtte el kell mennem valahova pár perc......

1.rész
~Beilleszkedés~
Nehezen indult a napom. Tegnap költöztem ide Szöul-ba. Magam után szeretném tudni a múltamat.
Egy kis albérletet néztem ki magamnak az interneten. Jó állapotban van a ház, majd ha keresek munkahelyet és találok jobbat akkor talán költözök, de kezdetnek nem rossz ez sem.
Be sem mutatkoztam Yoora vagyok, 17 éves. Családom egyik fele Kínából származik, apu Koreai így jöhettem Szöul-ba.
Anyám titkárnő apu cégénél, ez a cég idolokkal foglalkozik, de apa soha nem vitt magával, semmilyen találkozókra. Pedig igazából szeretem az itten zenét és kultúrát is. Most egy olyan iskolához ragaszkodtak ahol a fele idol a másik hétköznapi ember. Apa mondta hogy ez nagyon jó suli, és még a tanárok is normálisak. Mondjuk ezt kétlem.
Még két évig végezhetem itt a tanulmányom.
Már említettem hogy ez a nap nem volt könnyű számomra. Első napom az itteni suliban is, még a várost sem ismerem annyira.
Reggel kicsit később keltem mint ahogy szoktam,így sietnem kellett. A mindennapos reggeli kávémat is ki kellett hagynom, így beleöntöttem egy pohár szerűségbe. Felkaptam magamra az új ruhám, még amit kaptam anyától. Felvettem egy tornacipőt és a táskámat a vállamra vettem. Majd megfogtam a kávét is és kiléptem az ajtón.
Már majdnem bezártam mikor egy csapat fiú rohan a lépcsőn le mint az őrültek.
Az egyik ordít a másik lökdösődik. Sikeresen nekem lökött egy magas gyereket, és a tervezett reggeli kávém a ruhámon kötött ki. Nem így akartam kezdeni a napom.
Az a srác aki nekem jött bocsánatot kért. Majd még jöttek le a lépcsőn és az egyik megveregette a vállát.
-Gratu tesó, ne így csajozz.-és csak nevettek ezután.
-Fogd már be!-mondta a fiú és felém fordult.-Kérlek ne haragudj nem volt szándékos.-elővett egy papírzsepit és törölgetni kezdte a nadrágom alját.
-Hagyd csak, megyek átveszem.-majd megfogtam a kulcsom és visszamentem a házba, átöltöztem ezzel is elment pár perc.
Kimentem, a srác még mindig ott állt.
-Bocs, még egyszer, meglöktek az idióták.-vakarta tarkóját.
-Semmi baj. Enyhe kifejezés az hogy idióták.-nevettünk mind a ketten.
-Be sem mutatkoztam Hyunsik vagyok. Te bizonyára új vagy.-nyújtotta kezét.
-Igen új vagyok, Yoora vagyok.-kezet fogtunk.-Várj, te nem.....-kezdtem volna bele mondandómba de belevágott.
-De igen, híres vagyok ha erre akarsz kilyukadni.
-Rátok emlékszem, apa intézett nektek valami fellépést, küldött képet rólatok.
-Te apukád a szervezőnk?-kérdezte nagyra nyitott szemekkel.
-Igazából, majdnem mindenkié.-mosolyogtam felé.
-Áááá már érthető a hasonlóság, akkor te is a mi sulinkba fogsz járni?
-Igen, apa ide íratott, de nem kéne elindulni?
-Ja, de igen, és meghívlak egy kávéra, ami remélhetőleg nem a ruhádon köt ki.-nevetett, majd elindultunk a lépcsőn.
Rendesnek tűnik ez a Hyunsik, de a barátai eléggé furcsák.
Szerencsére közel lakunk a sulihoz, így nem kellett sokat gyalogolni.
Oda értünk az ajtóhoz kinyitotta nekem, ahogy beléptem mindenki engem bámult. Mintha nem láttak volna egy új diákot.
-Öhhm, ezek miért néznek ennyire?-suttogtam Hyunsik felé.
-Ez mindennapos, azt hiszik ha egy hétköznapi ember velünk jön be az ajtón akkor az már a csajunk. Érted?
-Akkor most... azt hiszik hogy én és te....-néztem rá olyan hülye fejjel.
-Hát mondhatjuk úgy is, de körbevezetlek és megmutatom a termünket.
-Nekem az igazgatóhoz kell mennem a szekrényem miatt, de utána benne vagyok.-majd az igazgatói felé vettem az irányt. Nagy nehezen eltaláltam oda. Bementem és oda is adták a szekrényem zárkombinációját.
Elindultam megkeresni közel volt a büféhez, így könnyen oda találtam.
Fenti szekrényt kaptam. Bepakoltam a könyveket ami nem kellett az órára, vagy is pakoltam volna ha nem"zavar"t volna meg valaki.
-Bocsi, de alattad van a szekrényem. Megoldható hogy hozzájussak?-mosolygott egy barna hajú fiú felém.